1989-es Orbán Viktor interjú a Képes Hétből. Almaváry-Babáry mikroblogger találata.
„Mit gondol, lehallgatták a telefonját, amikor megbeszéltük ezt a találkozót? – kérdem Orbán Viktort, miközben leülünk otthonában beszélgetni.
Egészen biztos.
Akkor sok érdekességet halhattak. Például azt, amint a feleségének – ha jól emlékszem Aninak – azt mondta: vigye arrébb a gyereket, mert nem tud tőle nyugodtan beszélni.
Felőlem azt hallgatnak, amit akarnak. Szoktam üzenni is nekik.
Mindezek ellenére milyen békésen ül ebben a karosszékben...
Hát persze. Most csak az nyugtalanít, miért sírhat a gyerek?
Tényleg, mennyi idős?
Nyolc hónapos, és Ráchelnek hívják.
Szép, különleges bibliai név.
Valóban, de az ötletet nem onnan vettük. A feleségem egyik cigány ügyfelét hívták így. Akkor tetszett meg mindkettőnknek ez a név.
Ügyfelét?
Igen, ő is jogász, akárcsak én. A különbség csupán annyi: ő gyakorolja a hivatását, míg nekem erre most nincs időm.
Nyilván régi jogászcsaládból származnak mindketten...
Ó, hogyne. Az apám üzemmérnök, anyám gyógypedagógus Székesfehérváron, Ani szülei Szolnokon dolgoznak. A mamája személy- és tehertaxis, apja önálló állattartó. Régi vállalkozói család. Egyébként ennek a vállalkozói önállóságnak Ani nagy hasznát veszi mellettem, igencsak szüksége van rá.
Ezt meg hogyan értsem?
Először is: volt időszak, amikor alig találkoztunk. Ő Szolnokon élt, engem Pesthez kötöttek a dolgaim.
Legalább nem untak egymásra...
Ez a veszély nem fenyegetett minket.
De most úgy látom, ebben a ferencvárosi lakásban él a felesége meg a kislánya is. Vagy ez csak pillanatnyi, hamarosan tovatűnő állapot?
Nem, reméljük, ez már a maradandó valóság. A szolnoki öröklakásunkat cseréltük erre a pesti bérlakásra – nincs három hete, hogy költöztünk.
Hol született, Székesfehérváron?
Nem, Alcsútdobozon. Aztán Felcsútra kerültem, ott is nőttem fel.
Alcsútdoboz, Alcsútdoboz – olyan ismerősen cseng...
Mindenki így van ezzel, csak nem tud rájönni, honnan. Elárulom: József főherceg alapított ott egy arborétumot, arról híres.